Negyven esztendeje Vass Lajos irányításával alakultak a “Röpülj páva” körök szerte az országban. Rábapatona népdalversennyel csatlakozott a gyökerekből táplálkozó mozgalomhoz. A Rába menti község zsúfolásig megtelt kultúrházában fellépő énekesekből jött létre a húszfős helyi pávakör. Az alapítók között olyan nagy nevek szerepeltek, mint Mogyorósi Ferencné és Eőry Endre. Nagy Károlyné később csatlakozott a közösséghez, aki jómagát mindenesnek határozta meg, tehát számtalan dologgal foglalkozott: vezette az irodalmi színpadot, gondoskodott a kellékekről, összehívta a szereplőket, koordinálta a próbákat.  A résztvevők  a színpadon sem tettek mást, mint a hétköznapokon, hiszen önmagukat adták, és továbbvitték szokásaikat, csak nagyobb nyilvánosság előtt. - Akkor még éltek a régi öregek, akik rengeteg dalt és szokást tudtak, így ezeket elevenítették fel - mesélte Nagy Károlyné. Dr. Barsi Ernő néprajztudós helyi gyűjtésével gazdagította a csoport munkáját, 1973-ban pedig Eőry Endrével közösen jelentették meg a Rábapatona hagyományaiból című kötetet. Később a pávakör kibővítette tevékenységét, és a népi játékokat, régi szokásokat is feldolgozták. Első ilyen jellegű próbálkozásukat, a lakodalmast, hatalmas sikert övezte, mellyel a zsűri különdíját vehették át a Kossuth Rádió országos versenyének tatai területi döntőjén. Szintén elismerést arattak 1977-ben a veszprémi nyári szabadegyetem nemzetközi közönsége előtt, pedig nem értették nyelvünket, mégis az előadókkal együtt próbálták énekelni a magyar dalokat. Az egész falu lakosságát megmozgatta 1986-ban a Déri János vezette tévés vetélkedő, a Csepü, lapu, gongyola. Egyéb elismeréseket nem kaptak, de a minősítő versenyekről mindig arany fokozattal tértek haza és népszerűségük éveken át töretlen volt - mondta a volt pedagógus.
A pávakörhöz csatlakozott eredeti tagok közül az idősek egyre gyakrabban betegeskedtek, lassan kihaltak, ezért újabb nagy váltás következett be a csoport életében. Nagy Zoltán 1988-ban került a művelődési központ élére, és az ő vezetésével szervezték újjá a csapatot. Az általános iskolás gyerekek készséggel sajátították el lakodalmast, a régi aratási szokásokat, a kukoricafosztást és az életkorukhoz talán közelebb álló pásztorjátékot és pünkösdölést.
- A pávakör nagy dolog volt az életünkben, akkora közösségformáló erő, hogy ide mindenki szívesen jött - reagált Nagy Károlyné. A magyar-orosz szakos tanárt 1996-ban nyugdíjazták, de ezután sem maradt feladat nélkül, mert felmerült a nyugdíjasklubban, hogy jó lenne egy hagyományőrző csoportot alakítani.  Ezt a közösséget már nem pávakörnek hívták, de a lényeg nem változott: a tagok olyannyira ragaszkodtak egymáshoz és ahhoz, amit vállaltak, hogy sokan tizennyolc, húszéves korukig bent maradtak a csoportban. Nagy Károlyné mára felhagyott a szervezőmunkával, de Rábapatonán mégsem szakadt meg a hagyományőrző tevékenység, mert a gyerekekkel menye, Nagyné Folkmalyer Enikő pedagógus foglalkozik tovább.

Az 1993-ban alakult Molnár Ferenc Hagyományőrző Alapítvány elnöke szintén családtag. Nagy Zoltán Eőry Endre 2007-ben bekövetkezett halála után vette át a kuratórium vezetését. A civil szervezetet elsősorban a rábapatonai önkormányzat támogatja, de a hagyományőrzéssel kapcsolatos pályázatokat is figyelik (így valósulhatott meg a bevezetőben említett archiválás). Mivel a technika korábban nem tette lehetővé, így csupán 1986-tól rendelkeznek videofelvétellel, de ezt követően már nem volt ilyen probléma: kamera rögzítette a legényavatót, a betlehemezést, az aratást stb. A csoport alapvető feladatának tekinti a kulturális örökség megőrzését és továbbadását - tájékoztatott a népművelő-könyvtáros, akinek nem kellett messzire mennie az indíttatásért, hiszen édesanyja, Nagy Károlyné vezette a hagyományőrző csoportot, édesapja pedig a művelődési ház fotóklubját működtette